Átjárók csoportja: Átjárók - Hídjaim.. az elmúlt egy évből..

Zsuzsa, itt minden képeden merőben más világokon, és máshogy megy át a híd. Ami erősen és biztosan érezhető nekem, az az ,hogy szellemi, álom-anyagú tartományban tekintünk bele. Tiszta varázslat.

Napok óta a fejemben motoszkálnak a hídjaid Zsuzsi. Igen, nagyon is álomszerűek ezek a képek. Sőt, az jutott eszembe, hogy az álom maga is egy ilyen híd a tudatos és a tudattalan világ között. Így az álom is egy átjáró. Azon merengtem, hogy a híd Zsuzsi már a gyerekkori festményeidben is megjelent és miért lehet számodra ilyen fontos ez a motívum. A híd számomra mindenképp kapcsolódást jelent, valamit ami nem szétválaszt, hanem összeköt. Kommunikáció, egyesülés, átjárás két entitás között. Áthidalni valamit , ami eredendően szét van választva. Egyfajta közös nyelv, közös nevező. Az elszigeteltséggel, elkülönültséggel, magánnyal ellentétes törekvés... Ez a kérdés számomra is kulcsfontosságú...Azt tapasztalom, hogy ha az életem boldog pillanatait megpróbálom felidézni magamban, akkor ezek mind mind olyan pillanatok voltak, amikor nem éreztem a fájdalmas elkülönültség érzést. Amikor feloldódtam egy jelenségben, egy másik emberben, vagy a természettel éreztem a nagy Egységet. Minden szenvedésünk forrása szerintem az az állapot, amikor elkülönülve, másnak, kitaszítottnak, nem elfogadottnak, vagy nem elfogadhatónak, nem szerethetőnek, magányosnak érezzük magunkat. Amikor hidat találunk valakihez, vagy valamihez, az egy nagyon megnyugtató haza-érkezés érzés. Időről időre megadatnak ilyen pillanatok... Ezek a hidak nekem ezt jelentik...Megnyugtató érzés rájuk nézni. Van olyan hidad, ahol csak az egyik part látszik, az inkább feszültséget, hiányérzetet, az elszigeteltség érzését kelti bennem, de amelyen mindkét part megjelenik a híd-kapoccsal együtt, azok nagyon megnyugtatóan hatnak rám, és arra ingerelnek, hogy órákig nézzem ezt a harmóniát...Nekem főleg ezt a pinkben úszó látomást jó nézni. Köszönöm neked ezt az élményt!:-)

Zsuzsi, amikor nézem a hídjaidat, ezen a képen mindig úgy megakad a szemem, megszólít.

Ez a kép is nagyon tetszik. Felötlik bennem, amit Sári legutóbb a tükröződésről és az árnyékokról írt. Tulajdonképp ez a téma nálad is majdnem mindegyik hidas képen megjelenik!