Szerintetek lehet szivárványt úgy festeni, hogy ne legyen giccses? Hétvégén, a kerti buli estéjén csodálatos szivárványt láttunk, olyan szépet és intenzívet, amilyet még soha senki... és Menyus elkezdett méltatlankodni, hogy annyira szép ez az egész, annyira megérint, és mégis, lefestve giccs. Hm, ez azóta motoszkál bennem... Ti mit gondoltok?? :)

Márti, engem is nagyon el kezdett foglalkoztatni ez a szivárvány-kérdés, mert volt az emlékezetemben néhány klassz és nem giccses tájkép, amiről most, hogy utánanéztem, kiderült, hogy nem is volt rajtuk szivárvány, pedig úgy emlékeztem...
 úgyhogy utánakeresgéltem. Egry József meg Turner festett sok szivárványt, de nekem Constable szivárványai a kedvenceim.. amúgy is nagyon szeretem őt.

Constable:

Csók István: Szivárvány a Balaton felett

Egry József:

Hiroshige:

Turner: 

Zsuzsi szuper vagy! Milyen jó, hogy így összegyűjtötted ezeket a képeket!

Igen, tényleg lehet nem giccsesen szivárványt festeni... Egyébként rögtön azután, hogy feltettem nektek a szivárványos kérdést, beugrott egy kép, hogyan festeném meg én a szivárványt. Persze saját stílusban, kis öniróniával. Szerintem meg is fogom festeni. 

Ezek a képek mások persze, nagyon szépek, a szélmalmos Turner a kedvencem... de igazából mindegyik megegyezik abban, hogy átminősíti a szivárvány színeit, nem a szokásos 7 szín jelenik meg, hanem mindenkinél máshogy, másfajta színkombinációban. A ragyogást talán Turner tudja a legjobban megjeleníteni. Én annyira máshogy festek, de ezt érdemes lenne tőle megtanulni, hogy lehet ragyogtatni...

Constable is különös, misztikus. A második képén ebben a felbontásban viszont nem látni mi a borongás és mi a rárakódott kosz...

várom a te szivárványos-képedet Márti.. :-)  nagyon kevés modern kép van erről, nem igazán mernek hozzányúlni a témához úgy tűnik.. de végre találtam egyet, benne volt a retinámban, hogy lennie kell Natalie Westbrooktól egy ilyen képnek.. meg én még Dana Schutzra gyanakodnék.. meg megtaláltam a Millet tavasz-képét.. nagy szerelmem ez a kép!! Millet meg Consatble is duplaszivárványt - is - festettek, a Const. képnek az is a címe.. én még nem hallottam ilyenről.

küldök egy képet még, a Sommertag, kíváncsi lennék, szerintetek mennyire giccses. nekem szinte hányingerig paradicsomi, megfog, de szinte undorít is ez az idill.

Natalie Westbrook:

Millet - Tavasz Barbizonban

Arnold Böcklin - Sommertag:

Engem ezek a szivárványos képek most nagyon inspirálnak. Millet kertje gyönyörű, egészen mesebeli, álomszerű, jó lenne belépni. 

N.W.  merész, bátor, tetszik.

Böcklin képe érdekes. Eleinte azt gondoltam, nem fog meg, ez a sok kék és zöld így együtt nem hív magába, a kis idilli téma szép, de nem érdekel annyira. Van az egészben valami édeskés is. De aztán másnap is megnéztem a képet, és minél többet nézem, annál jobban belé tudok hatolni, és felidéz bennem valami gyerekkori hangulatot, valami nosztalgikus érzést, amit nagyon nehéz konkretizálni. A nagyszüleimhez és dédmamámhoz kapcsolódik, Békéshez, ahol laktak. Az Alföldhöz, a Köröshöz. Egy régi, elmúlt világhoz.

Zsuzsi, érdekes jelző ez a "hányingerig paradicsomi" !!! Avagy hogyan tud az idill undorítani? 

Szerintem ennek kiderítésére a legjárhatóbb út: Meg kell próbálni :-) 
Mármint, hogy nekünk sikerül-e nem giccset alkotni a témában... A Zsuzsi által összeszedett szivárványok nem giccsesek, azonban ezeken a képeken tényleg nem is életszerűen, inkább szimbolikus erővonalakként jelennek meg. Nem tudom milyen eredményt adna, ha a felbontott fényszín valóságot akarnánk élethűen visszaadni. Nekem azt hiszem az lenne fontos, hogy a szivárvány igéző misztikumából  valamit sikerüljön anyagba öntenem, persze az élményhez képest csak közelítgetésekről lehet szó, hiszen valami éterinek kell anyagi formát adnunk. Köszi Zsuzsi, hogy nem sajnáltad az idődet erre a kutatásra, és idehoztad nekünk ezt a sok képet, amiket tök jó nézegetni! Nekem  a Böcklin táj az, ami a legmélyebben megmozgat bennem valamit.  Bennem  is gyerekkori idilli emlékképfoszlányokat tároló palackot nyitogat:-) Nekem is a Sebes- Köröst idézi a kép, csak nekem az erdélyi szakaszát, sokat voltunk a Körösparton a szülőkkel, és itt azt is megéltem, hogy a Körös tényleg sebes ....a sodrása elvitte az egyik gyönyörű  vörös színű vízbelépő műanyag szandimat, és azt hiszem ez volt az első olyan, az anyagi világ múlandósága feletti kétségbeesésbe hajszoló, tárgyiasult veszteségélményem, amit elég nehezen dolgoztam fel:-) viszont cserébe megérezhettem a természeti erők végtelen hatalmát... 






Ezt ma találtam: 

Anna Silivonchik képe